I. Az igekötők
1. A leggyakrabban használt igekötők:
abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel- / föl-, félbe-, félre-, felül- / fölül-, fenn- / fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl- újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza-
2. Használatuk
a) Ha az igekötő közvetlenül saját igéje (vagy igeneve) előtt áll, egybeírjuk vele.
Hogy mit takar ez a mondat? Ha a fentebb felsorolt igekötőket használod, és ezt rakod az elejére, akkor azt mindig egybe kell írni az utána írt szóval.
Például: megtudtam, elmondta, felfedte, összebeszéltek, hátranéz, hazavisz, stb…
Meg hozta a kenyeret. – Helytelen, amennyiben nem egy Meg nevű személyről van szó, aki a kenyeret hozta.
Meghozta a kenyeret. – Helyes.
b) Ha az igekötő követi az igét (vagy igenevet), különírjuk tőle.
Vagyis ha írsz egy szót, ami után igekötőt használsz, azt már külön kell írni.
Például: pihend ki (magad), menjetek előre, (ti) mehettek vissza, stb…
c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és igéje (vagy igeneve) között más szó is van.
Az eredeti szavad (pl.: menni) nem csak igekötőt kap, hanem közéírsz még egy más szót, ami miatt az igekötős alakja (pl.: elmenni) külön írandó, közé ékelve a szóval. (Pl.: el kell menni)
Például: le kellene tenni (letenni), haza szabad menni (hazamenni), fel sem veszi (felveszi), stb…
Meg kéne tudni, hogy maradunk ennyien, vagy lesz-e új osztálytársunk. – Helyes.
Megkéne tudni, hogy maradunk ennyien, vagy lesz-e új osztálytársunk. – Helytelen.
Meg kénetudni, hogy maradunk ennyien, vagy lesz-e új osztálytársunk. – Helytelen.
Megkénetudni, hogy maradunk ennyien, vagy lesz-e új osztálytársunk. – Helytelen.
d) A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy igenévvel).
Tehát ha egy igekötőt kétszer írsz le egymás után, közéjük kötőjelet írsz, és rögtön utána a szót.
Például: ki-kinéz, meg-megáll, vissza-visszatérve, stb…
John, miközben várt, ki-kinézett az ablakon. – Helyes.
John, miközben várt, ki kinézett az ablakon. – Helytelen.
John, miközben várt, kikinézett az ablakon. – Helytelen.
Az ellentétes jelentésű igekötőket kötőjellel kapcsoljuk össze, és különírjuk őket az igétől (vagy igenévtől).
Például: ki-be járkál, le-föl sétál, össze-vissza lép, stb…
John le-föl sétált a szobában. – Helyes.
John le-fölsétált. – Helytelen.
Amit még külön kell írni az igétől: összevissza (beszél), szerteszéjjel (szór), szerteszét (hever).
e) Az igekötőül is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét hangsúlyozzuk.
Az igekötőket nem csak igekötői a szerepben használjuk, hanem meghatározhatunk velük valamit. Ilyen esetekben külön kell írni.
Például: abba tette (amiben volt) / abbahagy (valamit), fenn maradt (az osztályban) / fennmarad (a neve), ide jött (nem a szomszédba) / idejött hozzám, stb…
II. Szavak, amiket nem mindegy, hogy hogyan írunk:
- egyelőre illetve egyenlőre
Az első szót olyan esetben használod, ha azt akarod kifejezni, hogy valami még nem történt meg, valaki még nem cselekedett valamit. Röviden a jelentése: még.
Pl.: Egyelőre nincs kész a fejezet, de később meg fogom írni.
Az egyenlőre szó pedig két egyforma mennyiséget jelöl.
Pl.: Egyenlőre vágtam a tortát (alias: egyenlő szeletekre).
- ugyanaz illetve ugyan az.
Ugyanaz: az, amelyik nagyon hasonlít egy másikra.
Pl.: Én ugyanazt a megoldást mondom, mint John.
Ugyan azt: megvette azt, de nem volt ínyére.
Pl. John ugyan azt mondta, nem biztos, hogy el tud jönni, most mégis itt van.
- fojtani illetve folytatni/folyni
Fojtani: a gyilkolás egy formája, két kézzel…
Pl.: A két kezemmel fojtom meg, ha nem kerül elő azonnal…
Folytatni: valamit tovább csinálni, művelni.
Pl.: A műsor holnap folytatódik.
Folyni: a folyó, vagy bármilyen cseppfolyós állagú folyadék csinálja ezt.
Pl.: A folyó a medrében folyik.
- bocsátani illetve bocsájtani
Bocsátani: ha valaki elnézést kér, és te ezt rendjén találod, akkor ezt csinálod.
Pl.: Megbocsátom bűneidet.
Bocsájtani: valakit kirúgni a munkahelyéről.
Pl.: Tegnap elbocsájtottak, mert sokszor sokat késtem.
- eset illetve esett
Eset: főnév, valamilyen ügy.
Pl.: Ez az eset nagyon bonyolult, szinte megoldhatatlan.
Esett: ige, esni.
Pl.: Leesett az órám, szerencse, hogy nem léptem rá.
- hal illetve hall
Hal: főnév, az állat.
Pl.: De szép ez a hal!
Hall: ige, ezt csináljuk a fülünkkel.
Pl.: Hallottam egy új számot, megmutatom neked.
- acélból illetve a célból
Acélból: abból az anyagból.
Pl.: Ezt a gépet acélból készítették.
A célból: valaminek az okán, valamiért.
Pl.: A célból csináltam ezt a csokrot, hogy neked örömet szerezhessek.
- akárcsak illetve akár csak
Akárcsak: ha helyettesíthető a „mint” kötőszóval.
Pl.: Olyan ez a ház, akárcsak a miénk.
Akár csak: akár csupán
Pl.: Akár csak egy is jönne.
- fogja illetve foglya
Fogja: ige, valamit a kezében tart.
Pl.: Erős kézzel fogja a kötelet, így biztosan ők fognak nyerni.
Foglya: rab, börtönben van
Pl.: Az Azkaban foglya tegnapelőtt szabadult ki.
- irt illetve írt
Irt: valamit eltűntet a föld színéről.
Pl.: Ezt a fajtát kiirtották, mert ártalmasnak találták.
Írt: az írni ige múlt idejű alakja
Pl.: Írt egy hosszú levelet, aminek örültem is, meg nem is.
- ál illetve áll
Ál: hamis, nem igazi
Pl.: Álbajuszt viselt, ami miatt hamar lebukott.
Áll: valakinek az álla, tehát főnév
Pl.: Leesett az álla, úgy meglepték.
Áll: ige, két lábbal.
Pl.: Itt állok és várok rád már legalább negyed órája.
- egyet ért / egyetért
Egyet ért: csak egy dolog jöhet számításba
Pl.: Ez alatt egyet értek: jöjjön el ő!
Egyetért: ugyanaz a véleménye
Pl.: Egyetértek veled, menjünk tehát moziba.
- hirtelen / hírtelen
Hirtelen: azonnal, rögtön, gyorsan
Pl.: Olyan hirtelen jött a hullám, hogy észre sem vettem.
Hírtelen: hír nélküli
Pl.: Odakint a pusztában hírtelen életet élhettem.
- helység / helyiség
Helység: egy város, egy falu
Pl.: Barcs egy helység a déli határon.
Helyiség: szoba, terem
Pl.: Ez a helyiség túl kicsi hármunknak, jobb, ha kimegyek az előtérbe.
III. Szigorúan külön kell írni a következő szavakat:
most már
végül is
amúgy is
addig is
IV. A mutató névmások és a névutók
Az a, e, az, ez mutató névmást egybeírjuk az utána következő névutóval, ha azok egy határozószót alkotnak, ha kötőszószerű szerkezetek, illetve rámutató szerepük van.
Pl.: Ezelőtt másképp hívták.
Ezután mindig jó leszek.
Mindent megbeszéltünk, eszerint cselekedj!
Nincs kétségem afelől, hogy ő tette.
Azalatt, míg nyaraltok, kifestetem a lakást.
Elment anélkül, hogy köszönt volna.
Dolgozz, ahelyett hogy heverészel!
Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás a helyes: a köré a ház köré; a szerint kell eljárni, nem e szerint; a nélkül a könyv nélkül; Itt a hiba, e miatt nem működik a gép. Mindene a zene, csak az iránt érdeklődik. Stb.
V. Az ikerszavak
a) A mindkét tagjukon külön-külön toldalékolható, illetőleg toldalékolt ikerszók elemeit ketőjellel kapcsoljuk össze: irul-pirul, izeg-mozog, hébe-hóba, dimbes-dombos, stb... Mert irult-pirult, izgett-mozgott, stb.
b) A csak a végükön toldalékolható ikerszókat egybeírjuk: mendemonda, csigabiga, limlom, hercehurca, ugribugri, stb... Mert mendemondát, csigabigával, limlomként, stb.
Az azonos tövű szóismétléseket is kötőjellel írjuk:
- addig-addig, egyszer-egyszer, néha-néha
A különböző tövű, de azonos ragú szóismétlések is megkapják a kötőjelet:
- ágas-bogas, agyba-főbe,
VI. Az évszámok
Az évszámot mindig arab számmal írjuk, s utána pontot teszünk; a hónap neve teljesen kiírható vagy rövidíthető, illetőleg jelölhető római számmal is, arab számmal is; a napot mindig arab számmal írjuk, s utána pontot teszünk.
2008. október 17.
2008. okt. 17
2008. X. 17.
2008. 10. 17.
Terjedőben van a pontok nélküli, kötőjellel tagolt forma is:
2008-10-17
2008-02-05
Pontot akkor teszünk az évszám (évszámcsoport) után, ha az utána következő hónapnévvel vagy időt jelölő egyéb szóval nincs birtokviszonyban.
2008. október 17.
2008. októberben, de: 2008 októberében
2008. októberi
2008. évi
2007/2008. évi
2008. szeptember-októberben
2008. október folyamán, de: 2008 folyamán
Az évszámok után a következő esetekben nincs pont:
a) ha az évszámot (évszámcsoportot) névutó vagy névutóból képzett melléknév követi, vagy ha az évszám (évszámcsoport) birtokos jelzője egy másik szónak, nem teszünk utána pontot:
2008 előtt/előtti/után/stb...
2000 és 2008 között
1703-1711 szabadságharca
1944/45 nehéz telén
b) nem teszünk pontot az évszám (évszámcsoport) után, ha a mondatban ez az alany: 1942 fordulópont az emberiség történelmében. 1941-1945 mérhetetlen károkat okozott népünknek.
Elhagyható a pont a zárójelbe tett évszámok mellől is: Az elmúlt év (2007) rendkívül aszályos volt.
Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak:
az 1838-i árvíz, Magyarország 1514-ben, 1848. márc. 15-én, július 6-ig, 12-től, 12-étől, stb...
Az elseje, elsején, elsejéig (stb) szóalakok számjegyes írása:
1-je, 1-jén, 1-jéig, stb..
Az elseji vagy elsejei szóalakok számjeggyel írva:
1-ji vagy 1-jei
Ha a napok sorszáma után névutó következik, a számok után pontot (vagy a birtokos személyragot) ki kell tenni:
2007. december 20. és 31. között de: 2007. december 20-a és 31-e között.
VII. Egy kis plusz
a) Stilisztikai célból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a magánhangzót jelölő betűket halmozhatjuk is. Például: Één? Góóól! Neeem…
b) Különírjuk egymástól ugyanannak a szónak különböző toldalékokkal ellátott változatait. pl: szemtől szembe, háztól házig, napról napra, szebbnél szebb, stb...
c) Kötőjellel írjuk viszont az olyan módosított alakú szóismétléseket, melyeknek tagjai közül az egyik nem él önállóan: örökkön-örökké, réges-régi, körös-körül, stb...
d) Nemcsak… hanem is… - mint kötőszó.
A nem tagadószó, a nemcsak kötöszó, a nem csak szókapcsolat pedig tagadja a „csak”-ot.
Ebből kifolyólag:
1. A „nemcsak te, hanem én is” esetében a nemcsak kötőszó, egybeírandó
2. „Nem csak te, én is” esetében a „csak”-ot tagadja, különírandó, nincs kötőszói funkciója, a nem tagadószóként jelenik meg.
3. „Nem csak te” esetében szintén nincs kötőszói funkciója, tagadószóként van jelen, ezért szintén különírandó.
Röviden: a nemcsak mindig egybeírandó, kivéve ha a nem a „csak”-ot tagadja.
e) -ban/-ben, -ba/-be
-ban/-ben – a hol? kérdőszóra válasz
Pl.: Hol voltál? Az iskolában. A könyvtárban. A boltban, stb. („Butított” változat lehet az aposztrófos megoldás: Az iskolába’ – de ez gyakori a „paraszti” beszédben.)
-ba/-be – a hová? kérdőszóra válasz
Pl.: Hová mész? Az iskolába. A könyvtárba. A boltba, stb.
From: http://fictions.hu/imagine
Persze ez nem igaz akkor, ha például: Nem tudtam jönni...